2012. január 23., hétfő

Néha mégiscsak történik valami

A baromfik szeretetében osztozom a helyiekkel. Ennek első példáját ez a malequei kocsma szolgáltatta.


A második, elongált példát pedig Manzanillóban láttam, ahol a helyi munkások óriási erőfeszítéssel vágják a bokrokat valamilyen alakúra, amelyek közt előszerettel szerepelnek az aranyos tyúkocskák, kacsák, libák és egyéb fantáziamadarak.

Manzanillo ékessége

Kitisztított Mikulás Puero Vallarta-külsőn

Iguána az Iguana-öbölben

Tricikli Manzanillóban. decoración? vehículo?

A manzanillói bokornyírók egy további alkotása

Nem nemátalakítás: férfi-női fodrászat

Manzanillói utca szieszta idején

Ez egy... izé. Az biztos, hogy részben kilátó, mert föl lehet rá menni, ám hogy további részeiben micsoda, arról senki sem tudott minket felvilágosítani. Fölmerült, hogy egy ősi világítótorony (amely tűzzel működött, akár az olimpailáng-tartó) replikája. Mindenesetre bele lehet menni, belül is egy félgömb, és az embernek olyan érzése van, hogy az egyetlen ajtó mindjárt bezáródik, és kezdődik egy horrorfilm.

A sok üres tengerpart egyike. Ezen a környéken nagyon kevesen élnek ugyanis.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése